Flepnis feljegyzések

van egy anekdota, amit régebbről ismertem, s aminek hirtelen utánanézve igen sok szövegváltozatát találtam.

kb így hangzik:

Diogenész, cinikus görög filozófus híres volt egyszerű életmódjáról. Nagy Sándor, korának hadvezérzsenije igen tisztelte a filozófusokat, s különösen Diogenészt.

• első változat innen

"[Nagy Sándor] Iszthmosznál összegyűjtötte a görögöket, és a perzsák ellen indult hadjáratra. Ekkor állítólag sokan kívántak neki szerencsét, Diogenészt kivéve, aki otthon maradt Kraneionban. Elment tehát hozzá a király, s megkérdezte, mit kíván, mire a hordóban élő filozófus csak annyit kért: „Állj egy kicsit odébb, ne fogd el előlem a napot!”. A történet szerint ez annyira nagy hatással volt az uralkodóra, hogy később ezt mondta: „Ha nem volnék Alexandrosz, Diogenész szeretnék lenni.""

• a következő majdnem ugyanaz, kicsit bővebb, és már említi forrásnak Plutarkhoszt.

"Jellemző eset Diogenésszel való találkozása is. Várta, hogy a bölcs cinikus eljön hozzá, de amikor az nem mutatott erre hajlandóságot, maga kereste föl a hordólakó filozófust. “Diogenész épp a napon sütkérezett, – írja Plutarkhosz –, s kissé felemelkedett helyéről, amikor látta hogy többen tartanak feléje. Merőn ránézett Alexandroszra, majd mikor a király üdvözölte és megkérdezte, nem kíván-e tőle valamit, így szólt:

– Állj kicsit odébb, ne fogd el előlem a Napot.

Mint mondják, ez annyira meglepte, s annyira megcsodálta Diogenész felsőbbrendű büszkeségét, hogy elmenőben, mikor a kíséretében lévők nevettek és gúnyolódtak a bölcsön, csak ennyit mondott: – Ha nem volnék Alexandrosz, Diogenész szeretnék lenni!”"

• itt egy másik beszélgetés, vagy talán ugyanakkor hangzott el ez is, forrás ha minden igaz Diogenész Laertiosz: Híres filozófusok élete:

"Egy alkalommal Nagy Sándor odalépett hozzá és azt mondta: „Én vagyok Sándor a nagy király”. Ő így válaszolt: „Én meg Diogenész vagyok, a kutya.” – Arra a kérdésre, hogy miért nevezik kutyának, azt felelete: „Mert akitől kapok valamit, annak csóválom a farkam, akitől nem kapok, azt megugatom, a hitványakat megharapom.”"

ugyanitt az előbbi mondat így szerepel: "Ne álld el előlem a napot."

• de magán a wikipedian belül is van másik változat:

Egy másik történet szerint amikor a makedón Nagy Sándor elfoglalta Görögországot, meglátogatta Diogenészt, aki épp hordójában pihent, s így szólt hozzá: „Kérj tőlem, amit csak akarsz”. Diogenész így válaszolt: „Állj félre a Nap elől”.

• és akkor a wikiről az angol verzió, megspékelve egy újabb állitólagos beszélgetéssel:

At the Isthmian Games, he lectured to large audiences. It may have been at one of these festivals that he met Alexander the Great. The story goes that while Diogenes was relaxing in the sunlight one morning, Alexander, thrilled to meet the famous philosopher, asked if there was any favour he might do for him. Diogenes replied, "Yes: Stand out of my sunlight."  Alexander still declared, "If I were not Alexander, then I should wish to be Diogenes." In another account, Alexander found the philosopher looking attentively at a pile of human bones. Diogenes explained, "I am searching for the bones of your father but cannot distinguish them from those of a slave."

 ahogy a művész elképzelte, innen

azt meg hogy valójában hogyan történt, sosem tudjuk meg :)

viszont erről eszembe jutott egy tanmese

A tanmese így szól: A gazdag üzletember egy kis halászfaluban nyaral. Üldögél a tenger partján, és azt látja, hogy a helybéli halász kis csónakján reggel tízkor kievez a nyílt vízre. Pontosan délben mindennap visszatér, néhány hallal a hálójában. Megebédel, és azután csak üldögél a parton napnyugtáig. Eltelik egy hét, s a gazdag üzletember így szól: – Mondd meg nekem, te halász, miért nem evezel mélyebbre, miért nem dolgozol többet? –Minek? – kérdi az öreg. – Mert akkor több halat foghatnál. – És? – Ha több halat fognál, maradna eladnivalód. – És? – Ha eladnád a fölösleget, lenne pénzed. – És? – A pénzen vehetnél egy nagyobb csónakot. – S akkor mi történne? – A nagyobb csónakkal még mélyebbre evezhetnél, és még több lenne a zsákmány. – És utána? – A pénzen, amit a sok halért kapnál, felvehetnél egy alkalmazottat. – No de minek? – így az öreg halász. – Ha lenne egy alkalmazottad, akkor már csak délelőtt kellene dolgoznod, és csak ülnél a parton egész délután. – Nem értem – rázza a fejét a halász. – Nem veszed észre, hogy én éppen ezt csinálom?

másik verzióban:

Egyszer hallottam egy sztorit, lehet, hogy nem pontosan írom le, de a lényeg kb. így szólt: egy üzletember ellátogatott egy távoli szigetre, ahol találkozott egy halásszal, aki egész nap csak a tengerparton heverészett, csak annyi halat fogott, amit naponta meg tudott enni. Kérdezi az üzletember: sok hal van errefelé? Mire a halász: igen, a tenger hemzseg a halaktól. Akkor miért nem halászol többet? A többleted eladnád a piacon, abból vennél még egy-két hálót, több halat tudnál úgy fogni. A több hal, több pénz. Előbb utóbb lenne annyid, hogy vegyél egy hajót, amivel még több halat tudnál fogni, majd a még több pénzből egyre nagyobb hajókat. Halászokat is vehetnél fel, akik szintén neked dolgoznak, hamarosan rengeteg pénzed lenne. Mire a halász: és minek nekem annyi pénz? Azért - válaszolja az üzletember-, hogy egész nap csak a tengerparton heverészhess... 

itt külön poén: