Tegnap este láttam először. Előzetesen az volt bennem a kép hogy "remekmű", a sztoriból is megvolt a fő ellentét. Még Filmtörténet óráról, Bikácsy G-től. Ő is szuperlativuszokban beszélt róla.
És akkor ehhez képest most megnéztem. Angolul, angol felirattal, de a felirat most talán csak zavart.
Így elsőre nem padlóztam le tőle. Lehet túl sokat is vártam, de láttam ennél jobb Welles filmet. Nem tudom, lehet csak a mai szemnek furcsa. Bár másokat olvasva ez van akit nem zavar.
Amit közben éreztem. A film első fele mintha abszolút szarul lenne összevágva, csetlik-botlik az egész. Van hogy technikailag is, pl néha nem is láttam Welles száját mozogni amikor pedig ő beszélt. Pedig nem valami szutyok avi, hanem oridzsi dvd. Nem maradt igazi tér hangulatépitésre, nem volt ami magával ragadjon. Ok, ez így nem igaz, a nyitóképsor lélegzetelállító. Ahogy az első minutumban látjuk a bombát a csomagtartóba kerülni, innentől pulzál a feszültség, és jön ez a csodálatosan felvett hosszú-hosszú jelenet. Kár hogy a sok Welles-es könyvem otthon van, utánaolvasnék hogy készült. De utána minden olyan "ahogy esik úgy puffan". Sietősek a jelenetek, mintha nem lett volna elég idő kidolgozni őket (ismerve Welles lehetőségeit, lehet nem is volt). A második felére azért feljavult az összkép, összeszedettebb.
Ahogy végiggondolom a karaktereket, mindenki egy kicsit eltúlzott. A fő maffiózótól a hűséges nyomozótársig, vagy a motelbéli "night manager"-ig. Karikatúra-szerű. Ha azt nézem hogy az alapmű műfaja ponyva, akkor ez egyáltalán nem rossz. Inkább egy lehetséges értelmezés, nem lehet őket komolyan venni, hát ne is vegyük.
Azért a végén az az idióta követés a lehallgatóberendezéssel. Gondolom feszültséget teremtene vele - mai technikai szint mellett inkább nevetségesnek hat. Tényleg ekkora lett volna a hatótáv és így kellett követni a lehallgatottat?
Néha a zene is eltúlzottnak hat, pl a fojtogatásnál. Bár pl az I, Claudius sorozat nyitánya is erős, mégis hozzáad a hangulathoz.
Benne van az újranézés. Momentumok. A nyitóképsor. A motel. A finálé. Figurák. Na nem Vargasé, Charlton Heston csak azt hozza amit kell. Akár Quinlain, akár a félhibbant motelalkalmazott (Dennis Weaver), a jósnő (Marlene Dietrich), de még a mexican underboss is.
Rejtélyes cím. A filmben a legjobb talán a címe. A gonosz érintése. Kit is érint meg? Vargast és a feleségét? Vargas a jó ügy bajnoka, a mexikói Harvey Dent, akihez szintén az asszonyán át vezet az út. Susie, az öntudatos amerikai feleség, aki tökéletes áldozati bárány. Uncle Joe Grandit? A maffiózó, aki az ördöggel cimborál, és rajta is veszt. Pete Menziest? A jó zsaru, aki előtt feltárul hogy élete, szakmai eredményei legjobb barátja hazugságaira épültek. Hank Quinlant? A mocskos zsaru, aki a felesége értelmetlen halálát képtelen volt feldolgozni, s beteljesíthetetlen bosszúját azóta másokon tölti ki. Végső soron - mindenkit. Megtestesül ez a gonosz, Quinlan lenne az, vagy ő is csak áldozat? A végén, a magnófelvétel visszajátszásakor mintha felocsúdna, elszállna belőle az ártó lélek. Ez a gonosz érintés lehet a fojtogatás, a quinlani ideális gyilkolási mód - a gonosz szó szerint vehető érintése.
Janet Leigh és a motel - szegénykémnek sosem jön össze :) Bár itt még jobban járt mint egy év múlva fog a Psychoban.
Volt egy képsor ami még megragadott - Quinlan odasétál Tanya házához és belép egy boltiv alá majd mohón harap egyet valami szendvicsféléből. (gondolom csak nem nyers húst eszeget akármilyen gonosz)
És ezek az ijesztő arcok a közeliken. Egyfajta trademark.
Oh micsoda kis képgalériát találtam böngészgetés közben.
Nyertes idézet: "That's the second bullet I stopped for you." Egy mondattal hatalmasat fordít a figurán.
per pill nálam a film 7/10. de lehet hogy újranézéssel változni fog.
update - véletlenül találtam egy zseniális fan videót, zene, vágás, minden jó benne, enjoy!
